Sokat gondolkodtam, hogy jó-e ez így. Délelőtt alszom, délután élek, éjjel is élek. Eddig így ment. Ez volt a normális. Normális...nem normális, hanem megszokott, és kényelmes. Van egy csomó dolog, amit csinálhatnék, ha több időt tölthetnék a szabadban. Jelenleg sokkal több teendőm, elfoglaltságom van, mint amivel foglalkozni tudok. Ez probléma, viszont mégnagyobb probléma a tény, hogy ezt tudom, és belenyugodtam. A meglévő időm beosztása is hagy kívánnivalót maga után.
Ez lett volna a napi siránkozás. Sajnos gyakran végiggondolom, de igazi megoldást nem találok. Valószínűleg le kellene faragnom a hobbiaimból...a jövőben csak kevesebb időm lesz...
Egyébként, kezdek egyre szkeptikusabb lenni az őszi előrehozott emelt szintű informatikaérettségivel kapcsolatban.
Azt terveztem, hogy Marcival készülök fel rá, de megtudtam, hogy ő Kínában lesz akkor. Mármint az érettségi alatt. Emiatt aztán a felkészülést is nyilván a tavaszi szezonra hagyja. Noémi merült még fel, mint esetleges társ, de kijelentette, hogy ő is csak tavasszal szeretné megcsinálni az érettségit. Rajtam kívül csak Kuki tervezi az őszi vizsgát, ami őszintén, nem ad sok reményt a hatékony kooperációra, tekintve a Kuki és Marci (vagy akár Noémi) szorgalma közötti eltéréseket. Mondjuk úgy, hogy Kuki nem fog tanulásra sarkallni, ami pedig fontos volt már a középszintnél is, és most mégfontosabb lesz.
Szóval egyelőre megy a dilemma...
